Márciusi címlapunkon szaltót ugrik: Deres Ádám, a 115 Official fedőnévre hallgató, innovatív életmódprogram megalkotója. Mostanában leginkább edzőként tevékenykedik, de a tánc és az akrobatika szintén hatalmas szerepet játszottak abban, hogy azzal a végtelen alázattal, önfegyelemmel és tenni akarással teli sráccal találkozzunk, akit a következő oldalakon ismerhettek meg. Él benned egy negatív sztereotípia a magazinborítókon izmokat villantó testépítőkről? Szerintem ezután már nem fog.

Mindenekelőtt: mi is ez a 115?

A 115 egy saját testsúlyos edzésre épülő edzésmetodika, melyet jómagam fejlesztettem ki eddigi tudásom és tapasztalataim alapján. Funkcionális edzés, mely dinamikus és statikus gyakorlatok egyvelegéből tevődik össze. Az elsődleges cél az esztétikus, arányos izomzat kiépítése, de emellett megfelelő táplálkozással és odafigyeléssel a tartós fogyás is elérhető. Az edzés intenzitása magas, az elejétől a végéig megállás nélkül feladatokkal látja el a résztvevőket, közben folyamatosan zenére dolgozunk, mely extra motivációval képes továbblendíteni az embert a holtpontokon. Egy fontos üzenet, amit igyekszem képviselni, hogy nemcsak fizikálisan kell fejlődni, hanem mentálisan és szellemileg is fel kell zárkózni, ha az adott edzésből, illetve a testünkből a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni az idő előrehaladtával! 

Hogyan született meg 115 ötlete?

Álmodtam egyet, de szó szerint. Egyszer hajnali négykor azzal a gondolattal ébredtem, hogy nekem csinálnom kell egy erősítő csoportot, ez lett az 115. Az ötlet alapját az adta, hogy az akrobatika óráimon korábban is mindig tartottam egy erősítő blokkot, ami látszólag iszonyatosan tetszett a résztvevőknek, a név pedig onnan származik, hogy eredetileg 1 óra 15 perces edzésekben gondolkodtam. 2014 szeptemberében tíz emberrel indítottam el a csapatot, ami mára olyan kétszáz főre nőtte ki magát.

Mindig a sportban terveztél karriert építeni, vagy ez egy idő után adódott így?

Hatéves korom óta sportolok folyamatosan, mindent kipróbáltam, azt is, ami ment, azt is, ami nem ment – táncoltam, kézilabdáztam, kosárlabdáztam, judoztam, bokszoltam, röplabdáztam, atletizáltam, szertornáztam, majd idővel jött a fitnesz. De nem a sportban terveztem karriert építeni, az abszolút hobbi volt, vagy még inkább egy hatalmas szerelem. Az eredeti szakmám szerint grafikus vagyok, de nem szerettem volna ebben a körben elhelyezkedni, temperamentumom és hatalmas mozgásigényem miatt. Későbbre tartogattam a grafikát. Fontos sarokkövet jelentett a 2011-es Csillag Születik, ahol táncosként, az Appril projecttel eljutottunk egészen a döntőig. Itt 180 fokos fordulatot vett az életünk, mert tele lettünk fellépésekkel, megkeresésekkel, sokat szerepeltünk médiában. Ez a lehetőség egyrészt adott egy olyan rutint kommunikáció és önmenedzsment terén, amire ma is építhetek, másrészt pedig elindított azon az úton, amit ma is követek.

Tánc, akrobatika, 115. Hogyan áll össze ez a három benned?

Az a helyzet, hogy én mindig azt nézem, hogy az emberi életben mik azok a dolgok, amik adni tudnak. A tánc, az akrobatika és a 115 három nagyon különböző világ, de mindháromban van valami, amelyik a szívem egy-egy részét meg tudja mozgatni.

Kezdjük a tánccal. Itt mi az a dolog, ami megfog, és mi az, ami miatt ilyen csillogó szemmel tudsz róla beszélni?

A tánc elsősorban azért fontos nekem, mert olyan egyedi és kiváló emberekkel dolgozhatok, akik táncosokból barátaimmá, és később a családommá váltak. Az akrobatikus hátteremből adódóan engem nagyon sokat dobálnak, emelnek a koreográfiákban, olyan elemeket kivitelezve, hogy tudom, egyetlen rossz mozdulat a karrierem végét jelentheti – velük mégis a világ legnagyobb nyugodtságával tudok felállni a színpadra, mert maximálisan megbízom mindegyikükben, ahogy ők is bennem és egymásban. Másrészt pedig a tánc olyan, mint egy terápia, ami nagyon meg tudja nyugtatni a lelkem, mert iszonyatosan mélyen ki lehet fejezni vele minden benned lévő érzelmet, örömöt és bánatot egyaránt.

Ezek után nyilván azt is meg kell kérdeznem, hogy mi a helyzet az akrobatikával?

Az akrobatika teljesen másfajta terület és műfaj, mint a tánc, a kettő között hatalmas a kontraszt. Az akrobatika az extrémitás és a szabadság érzetet kínálja, hatalmas adrenalinlöketet adva, amit nagyon élvezek. Elképesztő energiával indulsz neki egy ugrásnak, és ahogy 1,5-2 másodpercig fenn vagy a levegőben a saját erődből, csavarsz, forogsz, pörögsz, az egy elképesztő wow-érzést vált ki belül.

Harmadik pillérnek pedig ott a testedzés. Hogyan jutottál el erre a területre?

A három pillér közül ez a legfiatalabb, igazából négy éve foglalkozom a fitnesszel. Csak magamat képeztem és magamat fejlesztettem. Az egész azzal indult, hogy egy divatbemutatón modellsrácokkal dolgoztunk együtt, az akkori koreográfusunk pedig leteremtett minket, hogy hogy nézünk ki hozzájuk képest, amivel engem valahogy annyira megbántott, hogy elhatároztam, egyik napról a másikra belevágok egy radikális diétába. Sejtelmem nem volt róla, mit hogyan kell csinálni. Egyszerűen leültem a számítógép elé, utánaolvastam, mi hogyan működik, elkezdtem edzőterembe járni – ami teljesen másfajta mozgásformát és edzést jelentett ahhoz képest, amit addig végeztem. A táplálkozásomat pedig radikálisan megváltoztattam. Arról addig semmit sem tudtam, semmit sem foglalkoztam vele, de mélyen bennem volt a tüske, ezért úgy éreztem, most muszáj lesz. Meg is lett az eredménye, tíz kilogrammot fogytam, három hónap után már kockás lett a hasam, minden szépen alakult a testemen. De ami igazán furcsa volt, amire nem is számítottam, az az volt, hogy jellemben hogyan fejlődtem mindeközben, hogyan változott pozitív irányba az életem. Emiatt kezdtem el különböző iskolákba és képzésekre járni, önmagam fejlesztése mellett. Sok pluszt adott, ami miatt úgy éreztem, nekem muszáj folytatnom. A testedzés olyan lett számomra, mint egy drog.

Ez lenne tehát, ami a testedzésben megfogott téged?

Az edzés olyan, mint az élet kicsiben. Ahogyan a sportban magunkhoz, az előttünk álló nehézségekhez viszonyulunk, ahogyan azokat megoldjuk, vagy éppen elmenekülünk előlük, azt a viselkedésformát és magatartást az élet más területeire is visszük majd magunkkal. Ezért ha alázatra, fegyelemre, illetve arra neveljük magunkat a teremben, hogy nincs lehetetlen, nincs olyan opció, hogy valamit feladni, az egy sikeres élethez vezető kulcs is lehet odakint.

A lényeg, hogy tudj úgy gondolkodni, hogy az adott problémában már ne az akadályt lásd, hanem azt, miképp kell megoldani, és hogy hogyan nem szabad feladni. Ez nagyon fontos.

Úgy érzem, ez már a korábban említett 115Official filozófia. Térjünk is vissza erre. Mi történt azután, hogy megszületett az ötlet, hogyan tudtad sikerre vinni a koncepciót?

Ez egy nehezebb történet, ami rengeteg munkát igényelt, hiszen nagyon sok területen kellett helytállni a sikeres előrejutáshoz. Már az is nehézséget okozott, hogy először egyáltalán helyet tudjak biztosítani az edzésnek. Hosszas keresgélés után sikerült szerezni egy kisebb termet, ahol tíz emberrel kezdtünk neki, és nekem annyi volt a szívem vágya, hogy egyszer az amelletti, valamivel nagyobb teremben tarthassak majd edzést. Ahányszor elmentem mellette, minden egyes alkalommal elmondtam ezt magamban, és egyáltalán nem gondolkodtam, hogy mára majd egy csarnok keresésével kell vesződnöm. Igazából csak arról volt szó, hogy imádtam csinálni ezt a fajta edzést, mert ez egy teljesen új vonulatot hozott az életembe. Aztán szájpropaganda útján elkezdett terjedni a 115Official híre.

Ennek hátterében azonban kellett lennie tartalomnak és értéknek is…

A lényeg, hogy van egy egyedi üzenet, amit képviselek az edzéssel, ezt kommunikálom mások felé. Nekem az nem elég, ha az emberek azt érzik, hogy eljöttek egy edzésre, ahol legyilkoltam őket, elfáradtak és izomlázuk lett, mert ennek szerintem alapnak kell lennie. Én azt szeretném, hogy az órán tényleg észrevegyék a résztvevők, hogy fejlődnek, nem akaratlagosan, de lássák, hogy ez egy kicsit többről szól. Az edzéseim által a jellememet és a személyiségemet is fejlesztem, eljutva bizonyos határokig és átlépve azokat. Fontos látni, hogy csak úgy tudsz fejlődni, ha óráról órára a saját határaidat feszegeted, de ehhez igenis nagyon-nagyon durva odaadás, alázat és önfegyelem kell.

Ebben is van felelősséged, ebben is tudsz szerepet vállalni, vagy ez csak a vendégeken múlik?

Emberek vagyunk. Sokszor úgy érkeznek órára, hogy párkapcsolati problémákkal, munkahelyi gondokkal küzdenek, elfáradtak hétközben, már a hétvége közeledik, nem úgy aludtak, nem úgy ettek, és lehetne még sorolni egy csomó hátráltató, nehezítő tényezőt, amitől az ember azt érzi, ez most nem fog menni. Éppen ezért sokszor egészen személyes dolgokba is be szoktam vonni a vendégeimet, elmondva nekik azt, hogy például nagyon sokat dolgoztam, 3 órát aludtam, és most fáradtnak látszom, de nézzék meg, olyan edzést fogok tartani, ami után  mindenki úgy megy majd haza, hogy azt érzi, megint kapott valami egészen különleges élményt. Ha pedig sikerül mindent beleadniuk, és így távozniuk, akkor legközelebb már ők is könnyebben motiválják már egymást és magukat. Később pedig ettől válnak ők csapatból családdá.

Az ugyanis, hogy milyen állapotban érkezel, csak tőled függ, mert minden az agyban és a szívben dől el. Hogyha te úgy döntesz, hogy az aktuális problémákat áthidalod és odateszed magad, akkor az később egy jó eredményként fog visszacsapódni.

Tipikus, hogy valaki szeretne megváltozni; lefogyni, izmosodni, erősödni… Ha valaki most ezzel kapcsolatosan megtalálna, hogy adj ötleteket vagy tanácsot a kezdéshez, akkor mit tudnál neki mondani?

Sokan úgy gondolják, ez hatalmas misztikum, de ez nem igaz. Nagyon sokszor mástól várják a megoldást: rá akarnak állni gépekre, hogy az majd lefaragja őket, be akarják kenni magukat kozmetikumokkal, krémekkel, hogy attól majd jobb legyen. Karácsony után szenvednek a futógépen két órát, abban a hitben, hogy az majd megoldja a problémákat, és utána ugyanazt az életmódot folytatják, amit elkezdtek. Amit én személyesen észreveszek, az az, hogy felgyorsult a világ, és minden karnyújtásnyi közelségbe került. Ha belegondolsz, észreveheted: mindent elérhetsz, megrendelhetsz külföldről, mindent letölthetsz, mindent megvásárolhatsz. Ezzel szemben régen, ha hallottál rádióban egy számot, volt, hogy napokat kellett várnod arra, hogy újra hallhasd. Ma már nem ez van. Ma már minden ott van előtted, vagyis sok minden, de pont, hogy nem minden. Az, hogy valaki megváltoztatja a testét, az idő, türelem és kitartás. Ezt természetes úton nem lehet kikerülni. Ha valaki nem fogadja ezt el, vagy valaki nem eszerint fog cselekedni és élni, az sajnos nem fog tudni előrehaladni az életében, nem fogja elérni azt, amit ő szeretne. Ez nagyon fontos, és ezt én mindig el is szoktam mondani a gyerekeimnek is. Nálunk az edzésen az első hónap, a legelső alkalomtól kezdődően egy bemutatkozás, hogy „edzés-Te, Te-edzés”, és ezalatt nem fog semmi különösebb történni, mert négy hét az, mire megszokja a bioritmusod az edzést, az életmódbeli változást. Innentől kezdődik csak a munka. Két hét alatt nem tudsz elérni csodákat, ezt meg kell érteni. Az eredményekért komolyabb időt kell befektetni, nem kúrákban, hanem életmódban kell gondolkozni.

Sok mindent elértél már eddig, de gondolom, vannak még következő célkitűzések, nagy álmok.

Igen. Amit csinálok, arról látom, hogy egy nagyon működőképes dolog, és nagyon sok embernek képes értéket teremteni. Ez nekem rengeteget jelent. Őszintén úgy érzem, a legnagyobb dolog az életemben az, hogy sikerült emberek életét megváltoztatnom, amit a nap mint nap érkező pozitív üzenetek vagy személyes köszönetnyilvánítások formájában jeleznek vissza – hogy mit jelent számukra ez az edzés, és az ő életükben mit eredményez. Ez olyan kincs számomra, amitől úgy érzem, megérte élnem. Ez a történet most annyira magával ragad, hogy egyszerűen szeretném sokkal nagyobb méretekben folytatni: szeretnék tömegeket megmozgatni, szeretnék sokakhoz eljutni, szeretnék még többeknek segíteni, adni, értéket teremteni. És ezt el fogom érni, ebben biztos vagyok, mert addig nem állok meg, amíg nem sikerült. Nem szeretnék majd úgy megöregedni, hogy olyan kérdőjelek maradtak bennem, hogy milyen érzés lett volna ezt vagy azt megélni, kipróbálni vagy megvalósítani. Ahogyan az edzésen is azt tanítom, hogy megyünk előre a céjainkért, úgy magam is ezt teszem az életemben. Szeretném azt üzenni azoknak az embereknek, akik ezt a cikket olvassák, hogy tudjátok azt, bármit el tudtok érni! Annyi ember bizonyította már ezt be, lehetetlen körülmélnyekből jőve is! Miért ne lehetnél te a következő, aki szintén bebizonyítja?
Kitartás, akarat, alázat, motiváció. A többi már csak rajtad múlik!

Fotók: Touset Media, César T. Touset
Styling: Kiss Márk
MUA: Králik Márti
Haj: Székely András