Képzeld el a következő, valószínűleg elég ismerős szituációt. Írsz a barátaidnak, hogy nincs-e kedvük elmenni veled iszogatni, a válasz természetesen igen. Elkészülsz, elindulsz, találkozol a haverokkal, együtt továbbmentek, megérkeztek. Nagy bátran beállsz a pulthoz, a legcsábítóbb tekinteteddel ránézel a pultos leányzóra: „Egy fröccs lesz!” - khm, vagyis kéred szépen. Bizony, az italok nem varázsütésre készülnek el, hanem kérésre megcsinálja őket valaki. Hiszen a pult másik oldalán is emberek állnak, akik valamilyen furcsa oknál fogva szeretnek ott lenni, viszont nem szeretik, ha ezt az aprócska tényt a vendégek elfelejtik.  Mindenki szívesen jár pubokba, kocsmákba meginni egy-két italt a barátaival. Biztosan nagyon sokan szeretnek fesztiválozni is. Viszont kevesen gondolnak arra, hogy milyen lehet egy-egy ilyen iszogatás vagy bulihét egy másik szemszögből nézve. A pultos szemszögéből. Törzsvendégek hada vagy éppen végtelen embertömeg, egy kedves mosoly és az egészségedre!, 10-12 órás műszakok, fizikai és szellemi megterhelés.  Nagyjából ezek a tulajdonságok jellemzik leginkább egy pultos életét. De vajon mennyi különbség van a kocsma és a fesztivál között? Elárulom, nagyon sok. Következzen egy lelkes pultos lány beszámolója, aki küldetésének érzi, hogy mindenkinek, akit kiszolgál, szebbé varázsolja a napját.

Először is, kocsma.

Azt hiszem, egy kocsmában dolgozni eléggé hullámzó. Egy kisebb helyen, ahol esténként csak egy pultos van, napi rutin alakul ki, amihez időnként nagyon nincs kedve az embernek, időnként pedig hatalmas lelkesedéssel végzi a feladatokat. Takarítás, italfeltöltés, jó zene és pohárgyűjtögetés. A legfontosabb, hogy mindenért, ami az este folyamán történhet, a pultos a felelős: ha pohár törik, és valaki emiatt megsérül, ha valaki nem jut időben az italához, ha a kocsma előtt szemetelnek, ha maga a pultos nem elég kedves, ha valakinek nem tetszik a zene, ami szól, ha valaki nem megfelelően viselkedik, és így tovább. Egyszóval a lényeg, hogy a vendég jól érezze magát. Persze ez a vendégtől is függ. Nagyon sok embertípus van, akiknek mind más és más jellemzőik vannak. Ezeket időbe telik detektálni, hogy aztán megfelelően tudja kezelni őket az ember. Persze a sztenderd „Szia! Mit szeretnél kérni?” egy széles mosoly kíséretében, sosem rossz kezdet. Nos, nézzük a típusokat!

1. A törzsvendég. Ha elkezdesz egy helyen dolgozni, akkor válsz igazán jó munkaerővé, amikor már a törzsvendégek is befogadnak téged. Ők azok, akik bármelyik pillanatban megjelenhetnek, akár egyedül is, kikérik a szokásos itókájukat (amit persze te, pultosként tudsz, hogy micsoda) és a pultot támasztva gondoskodnak arról, hogy te se unatkozz. Mindig érdeklődnek és mesélnek, időnként még a világot is megváltják veled.
2. A gyerek. A gyerek az, aki középiskolás évei végén vagy egyetemi tanulmányai elején jár. Nem igazán szokott alkoholizálni, éppen ezért eléggé nagynak érzi magát attól, hogy kocsmában van. Szabadon. A gyereknek két alfajtája van. Az egyik, aki nagyon jólnevelt, és pontosan tudja, hogy ő itt még eléggé kezdő játékos. Éppen ezért mindig nagyon óvatosan kér. A másik, aki arra lett nevelve, hogy neki járnak dolgok, övé a világ és mindent megkaphat. Éppen ezért szeret nagyzolni,hangoskodni. Mindkét típus egy este alatt maximum kettő fröccsöt/sört iszik, valamint egy kis felest.
3. A régi motoros. A régi motorosok azok, akik már akkor is oda jártak, amikor te még meg sem születtél. Mára már kiöregedtek, a házmester helyett kisfröccsöt, a korsó helyett poharat,whiskey-kólát whiskey nélkül kérnek. Nem olyan sűrűn látod, cserébe mindig nagyon örül, amikor betérhet fiatalsága színhelyére. Ennek hangot is ad, és történetekkel szórakoztat.
4. A másik kategóriás. Megvan az a 20-as évei végén, 30-as elején járó párocska, aki bemegy egy romkocsmába, megkérdezi, hogy előre vagy utólag kell fizetni, majd kikér egy-egy fröccsöt minőségi borból? Ugye, hogy fura? Pedig nem az, csak általában nem ehhez vagyunk szokva. Bár az igazat megvallva, azt hiszem, ők sem ilyen helyekhez szoktak. Ebből fakadóan kissé kellemetlenül is érzik magukat, és egy kör után távoznak.
5. A romantikázó fiatalok. Ez elég egyértelmű. A romantikázó fiatalok semmivel nem törődnek, teljesen elvesznek egymás tekintetében, sem a hangok, sem a tömeg nem zavarja őket. Általában szeretnek a kocsma legeldugottabb, legsötétebb zugában ülni és óvatosan kortyolgatni itókájukat. Elég kínosan érzed magad, amikor megzavarod őket azzal, hogy fél óra múlva zártok.

Pultosként szeretem azt gondolni, hogy a vendégek tényleg jól érzik magukat a helyen és ehhez én is hozzájárulok. Ha már szórakozás. Bizony van, amikor kicsit eldurvul a buli.… Dobáltak már meg apróval, estem már le a lépcsőn - majdnem -, egy körülbelül húsz pohárral megrakott tálcával a kezemben, takarítottam hányást a wc-ben, tört ki lázadás a zene miatt, tartottam már nyitva 4-5 órával a zárásidő után is, és volt már, hogy egy középkorú hölgy sírta el nekem szerelmi bánatát, miközben egy pohár kólát iszogatott. Fordult már elő, hogy egy rosszarcú fiatalember álldogált a pultnál azt hangoztatva, hogy fegyver van nála, egy alkalommal pedig az éppen aktuális pultostársam a hűtők előtt, a földön ülve aludt el a fáradtságtól. Néztem már végig nagyon gyorsan nagyon lerészegedő embereket, láttam sírni vendégeket boldogságtól, hallottam énekelni felszabadult barátokat, hívtak magukkal inni vendégek, és itattam műanyag pohárból kiskutyát is. Egy pultos élete sosem unalmas, mindig történik valami, amit a nap zártával jó végiggondolni és elraktározni, hogy később építkezhessen és tanuljon belőle az ember.

Másodszor pedig, fesztivál.

Nos, fesztiválon pultozni nagyon más, mint egy bejáratott kocsmában. Egy fesztiválon akkora a tömeg és a hajtás, hogy akkor és ott az a pult, amiben állsz, bárhol lehetne a világon. A Szigettől kezdve, az EFOTT-on át egészen egy egyetemi rendezvényig. Abban a jó néhány órában semmi nem számít, csak a hatalmas tömeg az orrod előtt és az alkohol a hátad mögött. Te meg ott állsz a kettő között, és igyekszel életben maradni. Egy fesztiválon még sokkal több fajta ember fordul meg, de a valóságban nem igazán van időd ezzel foglalkozni. A szokásos széles mosoly, tízféle óhaj megjegyzése, majd mehet is az egészségedre. Azért mégis, íme a típusok:

1. Az akaratos. Neki nem számít, hogy amúgy száz ember vár a sorára, te meg harmadmagaddal állsz a pultban. Minél hamarabb sorra szeretne jutni, amint ez megtörténik, elkezdi hangoztatni, hogy ő bizony milyen sokat várt. Az akaratos az a típus, akit csak szolidan ignorálni kell. Vagy megölni egy mosollyal. Nem is hinné az ember, mennyi mindent változtat, ha egy felháborodott emberrel kedvesen viselkedik.
2. Az együttérző. Ő az, aki mindig kedvesen mosolyog, és meghív egy-egy felesre mondván, mennyire borzasztó lehet nekünk a pultban. Szinte bocsánatot kér, amiért rendelni merészel. Amúgy egyáltalán nem rossz nekünk ott, mi vállaltuk be és szeretjük ezt csinálni.
3. Az egyszerű. Az egyszerű egyetlen jellegzetessége, hogy nagyon sokszor tér vissza hozzád. Szinte régi barátként üdvözölve kéri ki a harmadik napon is a szokásos nagyonsokszoregy sörét. Ő az, aki egy picit a kocsmai vendégekre emlékeztet a maga egyszerű nemében.
4. A bonyolult. A bonyolult az egyszerű ellentéte. Nagyon kevésszer téved pulthoz, de akkor nagyon sok mindent kér. Miután egy szuszra elsorolta a tízféle italt, tizenkétféleképpen elkészítve, te pedig elérakod, teljesen ledöbben. Nem érti, hogyan jegyezted meg, ebből kifolyólag roppant hálás természetű.
5. Az elvetemült. Ő az, aki a legrandomabb időpontokban talál be. Mondjuk olyan reggel 6-7 körül, egészen befolyásolt állapotban, cserébe roppant jókedvűen. Kikéri a vodka-narit vagy gin-tonikot, majd úgy bulizik tovább, mintha este 10 lenne. Ő az, aki tényleg feldobja a fesztiválpultozást. Egy kicsit az előző kategóriák keveréke: azonnal kéri az italt, de beszélget veled és együtt is érez a hajnali órákban, mindig ugyanazt kéri, de naponta csak egyszer látod.  

Pultosként egy fesztivál nem a bulizásról szól. Nyilván arra is van időd, de ahhoz, hogy túlélj egy 12 órás műszakot, nagyon elhivatottnak, és valamilyen szinten kalandornak kell lenni. Sosem tudhatod, mi történik majd veled. Igazából ez az, ami miatt megéri pultozni. Rángattam már ki illetéktelen embert a raktársátorból és pakoltam 5 méter magasban kólászsugorokat. Ugyanitt egy vihar alatt engedtem be körülbelül 30 embert a pultba, hogy ne ázzanak meg, vártam egy másik vihart egy söröshordóba kapaszkodva, buliztam térdig sárosan az ötpercnyi szünetemben, aludtam egy kukászsákba takarózva a földön, és lógtam el koncertre a pultból. Készítettem 40 feles shotot egy embernek, láttam fesztivál szerelmeket születni a pult előtt, halottam egyszerre 4 színpad zenéjét (ami amúgy meglepően borzasztó volt), cseréltem egy korsó sört virágos fejpántra, és csináltam végig egymás után két 12 órás műszakot egy szendviccsel és 2 óra alvással. A fesztivál pozitív tulajdonsága az, hogy egyszer vége lesz. Négy-öt feszített, kaotikus nap után jól esik az embernek hazatérni, lezuhanyozni és legalább egy napot végig aludni, miközben eldönti, hogy jövőre ugyanitt találkozunk.

Regős Regina

Képek: thinkstock.com, mustlovefestivals.com