Lehet, hogy csak én stresszelem túl mindig az utazást, vagy csak nem sikerül olyan úti célt választani, ahová könnyű eljutni. Ám az biztos, hogy hetek telnek el, egy pár napos út megszervezésével.

A szállás foglalást mindig utolsó pillanatra hagyom. Az AirBnB jól választás lenne, de igazán csak pároknak éri meg, egyedül mégis csak olcsóbb a hotel. Persze, ha januárban és júniusban lenne szabad szoba. Ilyenkor rendezik meg ugyanis a Pitti Uomo Fashion Week-et, ami miatt az egyébként is divatos úticélnak számító Firenzében lehetetlen szállást foglalni.

Nehezíti a helyzetet, hogy közvetlen fapados légitársaság Budapestről nincs. A reggeli járatokat most már igyekszem kerülni, mert általában 6-8 között indulnak a gépek. Ami azt jelenti, hogy még azelőtt kéne kint lenni a reptéren, hogy üzemelne a tömegközlekedés. Ráadásul én akkor fekszem, amikor más kel, így kimaradna egy alvás, az meg nem túl egészséges, mivel amúgy se szokásom aludni sokat.

Viszont az esti indulás hátránya, hogy a 21.20-kor induló utolsó vonatot nem tudjuk elérni. Pláne, ha késik a gép, ami persze, hogy velem történik meg. A BlaBlaCar is kilőve, mert este 22.00-kor már nem sűrűn kocsikáznak az olaszok. Szerencsére van közvetlen Shuttle busz járat a bolognai reptér és Firenze belvárosa között. Hogy ne legyen egyszerű, kizárólag olasz nyelven kommunikál a honlap. Egy olyan honlap, ami arra hivatott, hogy a turistákat szállítsa. (Gondosan felhívják a figyelmet, hogy nyomtassuk ki a foglaláskor kapott kódot. Aminek semmi értelme, mert az okostelefonjukon egy alkalmazáson csekkolják a foglalt számot. Úgyhogy aki esetleg használná ezt a szolgáltatást, annak környezetvédelmi szempontból megnyugvás lehet, hogy tök fölösleges kinyomtatni, mert a kutyát nem érdekli.)

Sikerült jegyet venni és majdnem lekésni a transzfert, miután 45 perc késéssel landolt a repülő Bolognába. Szerencsére a poggyászom 10 perc alatt kezemben volt, így 5 perccel indulás előtt el is értem a buszt.

További bonyodalom adódott abból, hogy a hotelszoba kulcsát is meg kellett szereznem - mivel a hotel recepciója csak este 22.00-ig van nyitva. Viszont jófejek, és odaadták a kulcsomat az egyik olasz barátomnak, aki a megbeszélt helyett egy teljesen más pontján tartózkodott a városnak - majd felhívott, hogy ő hazamegy. Úgyhogy leadta a kulcsot az egyik étterembe. A olaszknál már csak így megy. Nem csinálnak nagy ügyet semmiből. Igaz szívességet is nehéz kérni tőlük.

Hajnalra ágyba is kerültem, hogy másnap felvegyem gondosan előkészített ruháimat, és belevessem magam a Pitti életérzésbe. Még szerencse, hogy pár hónapja nyílt az Antonym Budapest, ami kifejezetten férfi dizájner ruhákkal foglalkozik, magyar tervezőktől. Mivel hazai pályán nem verhetem meg az olaszokat, és labdába se rúghatok az öltönyeikkel szemben, így abban erősítek én is, amiben mi magyarok jók vagyunk. Több fiatal tervező is színre lépett az utóbbi időben, akiktől bátran vehetünk fel csinos darabokat. Nem sokkal drágább, mint egy inditex ruházati boltból vásárolnánk, és biztosak lehetünk benne, hogy nem fog szembe jönni velünk egy tucat klón.

Ez a négy napos esemény, az igazi férfiak álma. Egyszer az életében mindenki szeretne eljutni oda. Ha másért nem, hát csak ámulni. És most nem az edzőteremben izzadó tesztoszterontól fűtött hímekről beszélek, hanem a vasalt nadrágos, utolsó divat szerint öltözködő urakról. Sőt, ők nem hogy az utolsó divat szerint öltözködnek, ők maguk alkotják a divatot, amiből a világ inspirálódik a következő szezonra. Minden kontinensről érkeznek fotósok, újságírók és bloggerek, hogy hírt adjanak a létező összes divatmagazin számára. London, Firenze, Milánó, Párizs, New York.

Ilyenkor pár hétig minden vezető magazin erről cikkez. És most már az &U magazin is!

Hogy miről is szól pontosan a Pitti Uomo, azt a februári lapszámban olvashatjátok.

Addig is pár kép kedvcsinálónak a következő galériában:

Ha pedig túristaként érkezelnél a Toszkán régió kulturális fővárosába, ezeket a helyeket feltétlenül nézd meg!

Ponte Vecchio, mely a velencei Sóhajok hídja után talán a második leghíresebb a sorban. Az aranyművesek boltjaival tarkított híd kedvelt a szerelmes párok körében.

Palazzo Vecchio a nagyhercegek székhelye, palotája. A legmagasabb torony, ahonnan belátjuk a várost és a szemközti dómot. Az épület múzeumként funkcionál, ahol megcsodálhatjuk micsoda pompában éltek az uralkodók.

Uffizi képtár, melyet szintén a világ leghíresebb kulturális látnivalói között tartanak számon. Egy nap is kevés, ha igazán el akarunk merülni a művészetben. Érdemes lehet kiválasztani tematikusan, mit szeretnénk megnézni, vagy több napot rászánni.

A firenzei Dóm, mely kívülről jóval gyönyörűbb, mint belülről. Az oldal kápolnába és a kupolába érdemes felmenni, hogy a várost felülről szemléljük, ám a jegyet érdemes előre megvásárolni, mert aznap dél körül már az összes jegy el szokott kelni.

Piazzale Michelangelo egy dombtető, melyről a napfelkelte és a naplemente egyaránt gyönyörű. Láthatjuk az egész várost az Arno folyóval, balra pedig egy hamisítatlan toszkán tájképbe merenghetünk hosszú percekig.

Mercato Centrale a pesti Vásárcsarnok megfelelője, ami hajnal 1-ig várja az éhes vendégeket az emeleten, ahol a pizzán át, a pasta-ig, mozarella tálakon keresztül a hamburgerig, mindenki megtalálja a kedvének való ételt. Még a vegák is!

Az alsó szinten délelőtt piac üzemel, ahol szinten érdemes körülnézni és vásárolni.

És persze az összes fagyis és vendéglátós hely. Szinte lehetetlen rosszat találni.

Szerző, fotók: Horváth Dániel