Társadalmi vállalkozás, kreatív újrahasznosítás, nem-formális oktatás... ilyen hívószavakkal egy dobozban ritkán találkozunk, de ha mégis felbukkannak, arra szívesen felkapjuk a fejünket. Meg is mutatjuk, nekünk hol csillant fel a szemünk: a Margit körút közelében, a Török utca elején megtaláltuk a kívülről szelíd Murok kávézót, amely belülről egy változatos világ, finom, meleg italokkal, Cimbi táskákkal és Recreativityvel. A kétfős társadalmi vállalkozás alapítója Sipos Anna és Földi Barbara. Civil háttérből jönnek, ebből táplálják a kezdeményezésüket, ami azon túl, hogy üzleti és megélhetési lehetőséget jelent számukra, minden szinten visszahat a társadalomra, valamint a környezetükre is. Barkával beszélgettünk róluk. 

Ez mindjárt az elején borzasztóan érdekel, mit jelent az, hogy társadalmi vállalkozás, miben tér el egy hagyományos cégtől?

Ugyanúgy működik, mint egy rendes vállalkozás, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, azonban a profitot mindig visszaforgatjuk a tevékenységünkbe. Néha viccesen jön ki, hogy egy-egy beszélgetés során a feltörekvő kivállalkozások nem értik, mit is akarunk a társadalommal, a civil szférában pedig nem értik, miért szeretnénk ezzel bizniszelni.

Pontosan mivel foglalkoztok a vállalkozásotokban?

Szolgáltatásaink olyan képzések fiatalok számára, ahol a nem-formális oktatást felhasználva egyrészt teret adunk személyes fejlődésüknek, másrészt beemeljük életvitelükbe a tudatosságot, a fenntartatóság gondolatát. Módszerünk a kreatív újrahasznosítás, ami által mind a két cél nagyon jól elérhető. A termékünk pedig egy táskamárka, a Cimbi, melynek készítése során már nem használt reklámmolinókat hasznosítunk újra.

Hogyan fonódik össze ez a látszólag nehezen összeegyeztethető két tevékenység a vállalkozásotokban?

A két tevékenység kiegészíti egymást. A fenntarthatóság és környezettudatosság által fonódnak össze. Időben is jó komplementerei egymásnak, hiszen a tréningek zajlanak a tavaszi nyári időszakban, az új termékek tervezése, az ötletelés, a táskakészítés pedig ősszel és télen indul be jobban.

Érződik a válaszaidból, hogy nagyon erősen motivált benneteket az alkotás, a kreativitás utáni vágy. Mikor és hogyan döntöttetek úgy, hogy belevágtok?

Anna és én is andragógiát végeztünk az egyetemen, majd egy civil szervezet adott nekünk munkát, ahol megtanultuk a pályázatírás, projektvezetés, programtervezés minden részletét. Kreativitásunk és lankadatlan tenni akarásunk elég lendületet adott ahhoz, hogy belevágjunk első saját tréningünk megszervezésébe. Arra gondoltunk, miért ne csinálhatnánk meg a sajátunkat, a mi álmaink és ötleteink alapján. Kitaláltuk, hogy csináljunk egy olyan programot, ahol 10 napig csak alkothatunk. Persze ebből az lett, hogy megtartottuk a képzést, szuperül sikerült, de magunknak semmit nem készítettünk… Ebből nőtte ki magát a Recreativity – tulajdonképpen szájhagyomány útján terjedve és növekedve. Iskolákba jártunk délutáni foglalkozásokat tartani, folyamatosan megkerestek bennünket újabb és újabb lehetőségekkel.

Mi volt az, ami a sok pörgés közben erőt adott, és bizonyította számotokra, hogy megérte hozzáfogni a Recreativity működtetéséhez?

Az volt a motivációnk, hogy láttuk, van értelme – az emberek és a fenntarthatóság szempontjából is. Sokat beszélünk arról, hogy olvadnak a jéghegyek és halnak az esőerdők, de ebből keveset érzünk igazán magunkénak. Azt láttuk, hogy aki készít velünk egy olyan pénztárcát vagy karkötőt, ami a fenntarthatóság szellemiségét képviseli, az sokkal inkább befogadó. Sőt, átvitt értelemben és fizikailag is magaddal viszed a gondolatot a mindennapjaidba.

Hogyan jön a képbe ezen a ponton a Cimbi?

A Cimbi nem annyira egyénekre szabottan, inkább a nagyobb vállalkozásoknak vagy multinacionális cégeknek ad teret, úgy, hogy a már nem használt reklámanyagainak, hulladékaiknak újrahasznosítására nyújt megoldást. Ezekből készítünk aztán nekik termékeket, így egy CSR (corporate social responsibility) projektet, tehát a társadalmi felelősségvállalást is magában hordozó programot adunk a számukra. Már most látszik, hogy ez a projektalapú együttműködés sokkal közelebb áll a működésünkhöz, bár az egyéni eladásokat is nagyon kedveljük, ezért e formának is teret biztosítunk vásárokon és a webshopunkon.

Hol tart most az utatok ezzel a két, összefonodó kis ösvénnyel?

Szokták mondani, hogy egy vállalkozás fennmaradásának próbája 5-6 év. Mi most 3 évnél járunk, mondhatni félidőben. Folyamatosan változik a vállalkozás, mindenből tanulunk, semmit nem csinálunk rutinból, mert nem is lehet.

Hova tartotok hosszú távon, mik a céljaitok, az álmaitok?

Nagyon sok álmunk van. A Cimbivel arra törekszünk, hogy ténylegesen minimalizáljuk a keletkezett hulladékot a multik részéről a munkánk révén. Azon is sokat dolgozunk, ötletelünk, hogy ne csak késztermék révén jusson vissza a vállalatokhoz a feldolgozott hulladék, hanem például kidolgozzunk egy programot, amivel az alkotási folyamatot is elvihetjük hozzájuk egy-egy tréning formájában. Nagyon szeretnénk, ha akkreditálnák a metodikánkat, és az lenne a legnagyszerűbb, ha a pedagógusképzésbe is beépülhetne ez a módszer.

Kiket tekintetek a célcsoportotoknak? Mi az ideális kor arra, hogy az ember rész vegyen a képzéseiteken, és elsajátítsa a fenntarthatóság alapjait?

Minél fiatalabb korban hall az ember először a fenntarthatóságról, annál fogékonyabb lesz erre, annál inkább az élete részévé válhat. A tréningeinken mindig 18-30 éves fiatal felnőttek vesznek részt. Az a tapasztalatom, hogy egy 7-10 napos tréningen ugyan nem lehet világmegváltó vagy sorsfordító dolgokat elérni, de nekünk már az is nagy eredmény, ha a résztvevőink például máshogy tekintenek utána a hulladékra. Sok esetben a vállalkozási kedvük is nő a mi képzéseink által, nagyon jó látni, hogy többen is megvalósítják a saját ötleteiket és vállalkozásba fognak.

Mit javasolsz olyan fiataloknak, akik még nem vettek részt Recreativity tréningen, de szeretnének a saját mindennapjaikban tenni a fenntarthatóságért?

Azt hiszem, a legfontosabb, amit tanácsolhatok, az a fokozatosság és a türelem. Sok olyan népszerű iránymutatás van az életmód tekintetében, ami a fenntarthatóságot tűzte ki célul, például a ’plastic free living’ és a társai. Ezt azonban nem lehet egyik napról a másikra bevezetni az életünkbe, hiszen nem tudod csettintésre kiiktatni az összes műanyagot. Fokozatosan viszont szép eredményeket lehet elérni! Magamra is rácsodálkozom néha, hogy nahát, rutinná vált a piacozás a mindennapjaimban és már jó ideje magam készítem a kozmetikumaimat. Ilyen ici-pici lépésekkel érdemes elkezdeni. Sok örömet fog okozni mindenkinek!

Ha kíváncsiak vagytok a Recreativity képzéseire vagy a Cimbi táskákra, bátran kövessétek őket a közösségi oldalaikon, keressétek fel weboldalukat, vagy menjetek el a Murok kávézóba megcsodálni Anna és Barka alkotásait.

Rita Zsófia