A szemtelenül fiatal, mindössze 22 éves Nyári Dia színészi karrierje Győrben kezdődött, a Győri Nemzeti Színházban. Kezdetben csak statisztált, majd idővel egyre komolyabb szerepeket kapott. Mindenképp színész akart lenni már gyerekként is, viszont ez a törekvése egy időben háttérbe szorult, és az élsport került főszerepbe az életében. A színészet világába a Barátok közt révén tért vissza, ahol rengeteget megtanult a szakmáról.

Felszállóágban a magyar filmgyártás. Hogy látod a helyzetet te, aki közel vagy a tűzhöz? Egy olyan régóta futó, nagy hagyománnyal bíró sorozatot, mint a Barátok közt is elér a változás szele?

Úgy gondolom, hogy valóban elindultunk a nyugati minőség irányába, gondoljunk csak a Válótársakra vagy a Hurokra. Nyugodtan lehetünk optimisták, megvannak azok a műfajaink, amikben egészen kiemelkedők vagyunk. A Barátok közt esetében nálunk is érezhető a változás, mi is elindultunk az új, filmesebb irányba. Sok fiatal alkotó kezd el nálunk is dolgozni, amivel a rendezés, gondolkodásmód is új lendületet kap. Persze nálunk nehéz drasztikusan változtatni bármin, hiszen egy megszokott műfajban és formában tevékenykedünk, kiforrott nézői bázissal, akiket nem csaphatunk arcon egy radikális irányváltással.

Mindenki ismeri, évek óta nézők tömegét szegezi a képernyők elé, de negatív visszhangból is bőven kijár neki. Mit gondolsz, hogyan lehetne emelni a Barátok közt reputációját?

Sajnos sok a negatív előítélet a szakmában a sorozatokban játszókkal szemben. Ezellen talán leginkább azzal tudunk tenni, hogy nagyon sok fiatal alkotó munkáját ötvözzük a régiekével – tapasztalat, a rutin náluk van, de egy idő után mindennek szüksége van új energiákra, amit úgy gondolom, hogy a fiatalok bevonása tud biztosítani. A negatív hangokat érdekes sztorikkal és új sztorikkal lehet leküzdeni.  Modernizálni kell és haladni a korral.

Tapasztalsz olyat, hogy a sorozat miatt negatívan állnak hozzád?

Azt hiszem, hogy a szakmában nagyobb velem szemben a negatív hozzáállás, mint a pozitív, egyszerűen amiatt, hogy egy napi sorozatban szerepelek. Úgymond handicappel indulok, de úgy gondolom, hogy ezt akkor tudom leküzdeni, ha ebben a műfajban is maximálisan jól teljesítek. Azt hiszem, itt is vannak bőven olyan jelenetek, ahol meg tudom mutatni, hogy jó színésznő lehetek. Kifejezetten szeretem a drámaibb, az érzelmes jeleneteket, ahol el kell mélyülnöm magamban, és van is lehetőségem bizonyítani ilyenekben.

A Barátok közt forgatásaival párhuzamosan végezted a színész II képzést, így színpadon és kamerák előtt is rendszerint megmutatkoztál. Melyik világ áll hozzád közelebb?

Nem tudnék választani, mindig az hiányzik, ami éppen nincs, bár most nem mondhatom, hogy nincs feladatom. Sajnos még nincs anyaszínházam. Jelenleg egy zenés darabban bizonyíthatok, de azért kicsit hiányzik a prózai vonal. Mindemellett szerintem a legnagyobb kihívás a színpadi és a kamerák előtti játékváltogatás, hiszen egészen más technikát igényelnek – a színpadon például a nagy mozdulatokon a hangsúly, míg egy kamerás felvételen az apró rezdülések számítanak. 

Melyek a legnagyobb kihívások és élmények, amelyek egy forgatás alatt érnek?

Helyszín szerint forgatunk, így általában nem az események sorrendjében vesszük fel a jelenteket, például hamarabb rögzítjük, hogy sírok, és csak utána hogy miért is pityeredem el. Ez néha igencsak összezavaró, és komoly koncentrációt igényel, hiszen nem feltétlenül egyértelmű, hogy a történetben éppen akkor hogyan viszonyulok egyik vagy másik karakterhez. Ami még nehéz, hogy nagyon gyorsan mennek a dolgok, nincs idő mélyen ráhangolódni egy-egy érzésre, szinte azonnal bele kell tudni helyezkedni az adott szituációba. Cserébe nagyon szeretem, hogy belső és külső helyszínen egyaránt forgatunk, így nagyon sokat megtanulhatok a szakmáról. 

És ehhez képest a színpadon…

Színpadon lenni egy eufórikus dolog, egy olyan helyzet, amikor folyamatos összhangban kell lenned a közönséggel. Egy nagy társasjáték. Ráhangolódni is más: színházi darabnál kell egy óra, hogy átszellemüljek, ilyenkor már nem szeretek beszélgetni, kikapcsolom a mobilomat, zenét csak olyat hallgatok, ami oda kapcsolódik. Forgatásnál nincs ilyen, Hanna karaktere már teljesen velem él. 

Rengetegen ismernek és szeretnek, de ez felelősséggel is jár. Mi az a legfontosabb érték, amit képviselni szeretnél a társadalom felé?

Az elfogadás nekem nagy szívügyem, hogy a lányok elfogadják magukat, illetve, hogy az emberek önazonosak legyenek. Ez talán azért fontos nekem, mert nekem is volt egy nagy küzdelmem saját magammal. Engem a hírnév nem egy olyan irányba vitt el, hogy elszálljak magamtól, hanem éppen ellenkezőleg, rengeteg komplexusom lett, hiszen ebben a szakmában szeretnék elhelyezkedni. A lényeg, hogy az emberek próbáljanak meg kiteljesedni, és ne másoknak próbáljunk megfelelni, mert ha csak mások véleményére figyelsz, akkor te magad boldogtalan leszel.

Fotók: Szalontai Zsombor © Copyright © 2016 AndYou Media Hungary

Südi Anna