Tébolyda!
2017. április 10. írta: andyou

Tébolyda!

10 dolog amit tudni akartál a bolondok házáról

A bolondok háza szinonimájaként ijesztgetésre a népnyelvben régóta használatos a „Sárga Ház” kifejezés, ahová „rossz” viselkedés esetén esetleg bezárhatják az embert. Azt azonban 2007-es bezárásáig – amikoris országos botrányt okozott a kormány intézkedése – csak kevesen tudták, hogy a valóságban is létezett egy sárga színű elmegyógyintézet, az egykori Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda.

lipotmezei_elmegyogyintezet_folyoso.JPG

A létesítmény, több, mint fél évszázados állandó szándék ellenére, csak 1868-ban nyitotta meg kapuit. Az építkezés, Zettl Lajos építészeti tanácsnok által romantikus stílusban készített tervek alapján, a kiegyezést követően fejeződött be, összesen több mint másfél millió forint költséggel. Ezután, közel másfél évszázados működése alatt a II. kerületi városrész neve generációk számára az elmegyógyintézet szinonimájává vált.

A hatalmas, kastélyra emlékeztető főépületből és számos kiszolgáló és személyzeti létesítményből álló komplexum jól megközelíthető helyen, azonban a fővárostól mégis kényelmesen távol egy több, mint 50 hektáros ősfás parkban kapott helyet, ez nagyjából a Városliget területének fele.

Az eredetileg nyolcszáz beteg ellátásra tervezett intézmény végül csak ötszáz fős kapacitással készült el, azonban ezt a létszámot csak a második igazgató, Niedermann Gyula működése idejére érte el. Oláh Gusztáv vezetése alatt sertéstelep, jéggyár és pékműhely is létesült, ezek célja az önellátás és egyúttal a betegek foglalkoztatásának elősegítése volt.

A közvélekedés szerint a zsenit az őrülttől csak egy vékony hajszál választja el. Több pszichiátriai betegségben szenvedő hazai alkotót is számon tart a művészettörténet, akik alkotásaikban démonjaikat is megörökítették. Többen közülük rövidebb-hosszabb ideig az OPNI lakói is voltak, a leghíresebb közülük Gulácsy Lajos festőművész.

Az intézmény múzeumában sok kiemelkedő írásos dokumentum mellett az art brut – nyers vagy brutális művészet – alkotásait őrzik. A fogalmat a híres francia avantgarde festő Jean Dubuffet alkotta meg a negyvenes években, aki a társadalom perifériáján élő csavargók, börtönbüntetésüket töltő rabok és - elsősorban - pszichiátriai betegségekben szenvedők önkifejező alkotásait kezdte gyűjteni. Az OPNI múzeumát még az 1910-es években német mintára Selig Árpád, az intézmény orvosa alapozta meg. Később elsősorban terápiás és diagnosztikai célú alkotásokkal gyarapodott, mígnem a 1986-ban az akkori igazgató, dr. Veér András, felismerve a gyűjtemény művészeti értékét, felkérte Plesznivy Edit művészettörténészt az anyag értékelésére és rendszerezésére. Napjainkban a Magyar Tudományos Akadémia Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményeként tekinthető meg, a beteg-képek mellett többek között Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza és Áronson Gábor műveit vonultatja fel.

Mindezek ellenére 139 évnyi működés után, stílusosan április 1-én, az OPNI bezárta kapuit. Rossz nyelvek a háttérben ingatlanpanamát sejtettek, hiszen a hatalmas park és épület egyedülálló értéket képviselt. Az, hogy végül nem történt semmi, sokkal inkább a világgazdasági válság kitörésének köszönhető, mintsem a szándékok hiányának. Az intézmény feladatainak átvételét azóta sem sikerült megoldani, épületére a Nemzeti Vagyonkezelő a bezárás óta jelentős összegeket ordít, állapota azonban folyamatosan romlik. Legutóbb a „budai szuperkórház” kapcsán került szóba az újranyitása, azonban végül lekerült a napirendről. A védett épület és park jövője így továbbra is bizonytalan.

10 dolog, amit nem tudtál az OPNI-ról

  1. A budai hegyek ölelésében fekvő hajdani „Leopoldfeld”, vagyis Lipótmező nevét nem az azonos nevű uralkodóink valamelyikéről – ellentétben például Újlipótvárossal –, hanem egykori tulajdonosáról, Göbl Lipótról kapta.
  2. A létesítmény katolikus kápolnával is rendelkezik, amelyet Róth Miksa csodálatos üvegablakai díszítenek.
  3. A második világháborús harcok lezárulta után, a béke első hónapjaiban a betegek helyére – a hely szerepével némileg összhangban – a szovjet katonai parancsnokság költözött.
  4. Oláh Gusztáv igazgatósága alatt, az 1910-es évek elején télikertet, uszodát, teniszpályát és színházat építettek, sőt, ebben az időszakban a hölgy páciensek zongorával felszerelt szalonban, a férfi betegek pedig társalgóban tölthették napjaikat.
  5. A Pszichiátriai Képtár és Múzeum az itt ápolt betegek és hivatásos képzőművészek alkotásai mellett számos értékes dokumentumot őriz. Ilyen például a Báthory Erzsébet perének latin nyelvű jegyzőkönyve, vagy a Szálasi Ferenc elmeállapotát vizsgáló 1939-es orvosi szakvélemény.
  6. A főépület hatalmas méretekkel rendelkezik, Magyarország második legnagyobb épülete, pár négyzetméter híján közel akkora, mint az Országház.
  7. A gyógyult, de család és rokonok nélküli, dolgozó egykori betegek az éjszakai szanatóriumban, mint albérletben, bérleti díjért cserébe lakhattak.
  8. Az OPNI neuropatológiai laboratóriumában a bezárásig több mint ezer, formalinban tartósított agymetszetet és teljes agyat őriztek, a hozzájuk tartozó részletes betegdokumentációval, melyek nemzetközileg is jelentősnek számítottak, generációk orvosképzésének alapját jelentették. A felszámoláskor a gyűjtemény háromnegyedét megsemmisítették.
  9. Az úgynevezett Sissi-házat egyes források szerint Erzsébet királyné számára építették, hogy lánya, Zsófia főhercegnő gyermekkori halála és fia, Rudolf trónörökös öngyilkossága után itt kezeltethesse magát.
  10. Az intézmény bezárása után sok beteg az utcára került, néhányan ma is a környező erdőkben élnek.

 

Horváth Máté

A bejegyzés trackback címe:

https://andyou.blog.hu/api/trackback/id/tr2812412863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása