A 2016-os évet Magyarország kormánya az 1956-os forradalom és szabadságharc Emlékévének nyilvánította. A hatvanadik évforduló kapcsán országszerte és az országhatárokon túl is számos program és rendezvény keretében emlékeznek meg a forradalomról. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója avat be bennünket a részletekbe.

Erről szól az Emlékév

Mi az Emlékév legfontosabb üzenete, és melyik az a célközönség, amelyet leginkább szeretnétek megszólítani?

1956-ot a „magyar szabadság éveként” ünnepeljük, vagyis nem pusztán emlékezünk rá, hanem ünnepeljük. Magyarország szovjet megszállásától kezdve, 1945-től 1956-ig antikommunista ellenálló szervezetek folyamatosan harcoltak a függetlenségért. Ez az elfojthatatlan szabadságküzdelem csúcsosodott forradalommá ’56-ban. Az Emlékév fő feladata olyan nyelven mesélni, amely a mostani fiatalok szívéhez, beszédmódjához, nyelvi készségéhez közel áll. Ebbe a koncepcióba illik bele az Emlékév klippel megszerkesztett dala, a köszönetet mondó imázsfilm, a budapesti épületfestések, valamint a Terror Háza Múzeumban látható 360 fokos VR-kiállítás. Ezekkel szeretnénk megmutatni, hogy azok a hősök, akik ’56-ban vállalták a harcot, pontosan ugyanolyan tizenéves fiatalok voltak, mint a mostaniak.

Tíz évvel ezelőtt még egészen más eszközökkel lehetett megszólítani a fiatalokat. A „Facebook-generációt” hogyan lehet elérni?

Amíg a digitális világba az én nemzedékem csak beleszokott, addig a mostani fiatalok már ebben nőttek fel. Mára átalakult a nyelv, s ennek megfelelően a gondolkodás is. Ötvenhathoz egyértelmű érzések kötődnek: szabadság, függetlenség, szeretet, közösség. Ezek a hívószavak hidat képeznek az akkori és a mai fiatalok között. Ha meglátunk egy durcás arcú tizenhárom éves fiút puskával és mellé írjuk, hogy 1956 – az eltéveszthetetlen az üzenet.

'56-os Emlékév a fesztiválokon

A nagyobb fesztiválokon – a Szigeten, a Balaton Soundon, a VOLT-on és a Strandon – is jelen volt az ’56-os Emlékév. Mennyire voltak sikeresek ezek az együttműködések?

Hogy a nyári fesztiválok mennyire tudták közvetíteni az Emlékév üzenetét, képi világát, azt igazán a fesztiválozók ítélhették meg. A Szigeten az ismert országzászlók mellé most a lyukas zászló is kikerült, a főbb útvonalakat pedig hősökről nevezték el, akiknek az életrajzai több világnyelven is olvashatóak voltak. Emellett tablókiállítással és ’56-os italbárral is találkozhattak a látogatók. A Szigeten megforduló közel félmillió ember gyakorlatilag nem kerülhette ki, hogy találkozzon az ’56-os Emlékév üzeneteivel.

Terror Háza Múzeum - az Emlékév kiemelt helyszíne

A Terror Háza az Emlékév egyik kiemelt helyszíne. Tőled, mint a múzeum kutatási igazgatójától kérdezem, mivel készültök a forradalom hatvanadik évfordulója kapcsán?

A Terror Háza természetesen az emlékezés frontvonalában van, már csak helye, szerepe, jellege miatt is. A Múzeum már az év elején, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megnyitott egy angol és magyar nyelvű, az Andrássy úti sétányon megtekinthető tárlatot. Ez elsősorban a pesti srácok küzdelméről szól, ahogy elsősorban az Emlékév is nekik, az egyszerű hősöknek, a névtelen forradalmároknak kíván emléket állítani. Ezen kívül több tucatnyi interjút vettünk már fel és fogunk még rögzíteni a következő időszakban is. Ezekben az interjúkban egykori szabadságharcosokat, fegyveres szervezetek résztvevőit, ápolókat szólaltatunk meg. A legnagyobb dobás a most nyáron átadott Egy akaraton 1956–2016 című VR-kiállításunk, ahol 360 fokban nézhető filmek tekinthetőek meg. Ezekből eddig hat darabot mutattunk be, amelyek egyenként öt-hat percesek. A VR-szemüveget felvéve a forradalom ikonikus eseményeibe csöppenhetünk bele, ott lehetünk a vörös csillag leverésénél vagy éppen egy forradalmár kihallgatásán.

Milyen programokra számíthatunk a jeles dátum kapcsán az Emlékév során?

A legsűrűbb időszak október második és november első felére esik az aktualitásra való tekintettel. A központi állami ünnepségek mellett számos hazai és külföldi rendezvény, például megemlékezések, konferenciák zajlanak majd. Fontos leszögezni, hogy az Emlékév komoly anyagi keretet kapott a kormánytól arra, hogy pályázati úton hozzásegítsen cégeket, önkormányzatokat, civil szervezeteket és magánszemélyeket ahhoz, hogy helyi szinten állítsanak emléket a forradalomnak. Hat pályázati konstrukciónk van, amelyekre már csaknem 1500 beadott anyag érkezett, és ezek több mint fele pozitívan lett elbírálva. Ezek a pályázatok súlyponti részét képezik az Emlékévnek, amelyek révén idén ősztől jövő tavaszig ország-, sőt világszerte programok garmadája fog megvalósulni.

Mennyire van a helyén ’56 emlékezete a magyar közgondolkodásban?

Ez korosztályonként is változik, ne felejtsük el, hogy 1956 után harminchárom év kötelező állami amnézia következett, amelynek a megtörése eleinte börtönbüntetéssel járt. A Kádár-rendszer nemcsak depolitizálta a magyar nemzetet, kivette az emlékezetéből ’56-ot, hanem koholt vádakkal még meg is hamisította, és elreteszelte annak az útját, hogy tisztességes és igaz emlékezet alakuljon ki róla. Mivel ez a több mint három évtized felejtésben telt el, kibeszélni sem lehetett a sérelmeket, nem születtek hiteles történettudományi művek. A rendszerváltoztatás évében aztán a történész szakma és a társadalom is hirtelen eszmélt rá, hogy itt bizony hatalmas adósságunk van, és elkezdtek feldolgozások születni. Az azóta eltelt negyedszázad sok idő, de arra nem volt elengedő, hogy e munka elvégzése után össznemzeti, mindenki számára könnyen érthető keretbe kerüljön a forradalom. Éppen ezért hatvan évvel a forradalom után most már szükséges lebontani az emberek többsége számára érthetetlen politikai és ideológiai meséket, és azt a forradalmat, amit a nép csinált, vissza kell adni a népnek. Ez is az Emlékév célja, és nem gondolom, hogy ennek konfliktusos folyamatnak kellene lennie, 1956 ugyanis fekete-fehér történet. A magyar nemzet életében nem is olyan régen történt egy olyan esemény – a golyónyomok még ott vannak a józsefvárosi falakon –, amelyben egyértelmű, hogy ki állt a jó és ki a rossz oldalon.

Ha már sztorik és kerek évfordulók: elgondolkodtató, hogy talán az idei utolsó olyan alkalom, amikor még viszonylag nagy számban élnek köztünk olyanok, akik személyes élményeik alapján mesélhetnek a forradalomról…

Látnunk kell, hogy milyen emberfeletti áldozatokat követelt meg az ’56-os fiataloktól a történeti helyzet. Olyan hétköznapi hősökről van szó, akik mellett elmegyünk az ABC-ben, a buszmegállóban. Ezek az emberek hatvan évvel ezelőtt csináltak valamit, ami miatt most szabadok lehetünk. Nagyon fontos megbecsülnünk és közel hoznunk őket a mai fiatalokhoz. Éppen ezért az Emlékév mottója: 

Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.

A hőseink felé nyújtott tiszteletadás az egyik záloga annak, hogy a jövőben is szabad és független országban élhessünk.

Szerző: Tabi Norbert

Fotó: Králik Márta