Bár néhány éve még csak a filmekben láttunk emberhez hasonlító robotokat, egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy egy valódi sci-fi-ben éljünk. Már kész vannak az első valóban meggyőző, emberi kapcsolatokat helyettesítő robotok, 2050-re pedig akár legális is lehet az ember-robot házasság. | Papp Gergő

Egyre fontosabb téma a mesterségesintelligencia-szakértők körében a humanoid robotok egyre intelligensebbé válása, és ennek társadalmi hatásai. Míg pár éve még csak fura takarítórobotokról lehetett hallani Japánból, ma már egyre több olyat árusítanak, amit emberi kapcsolatok helyettesítésére használhatnak a vásárlók.
David Levy, a „Szerelem és szex robotokkal” című könyv szerzője jelentette ki nemrég, hogy gyorsan elterjedhet a robotok szexuális célokra való használata, majd utána még gyorsabban akár az ember-robot házasság is. Jól olvastátok: a szerző, sőt, más szakértők szerint is reális, hogy 2050-ben már emberek házasodjanak robotokkal. Azt, hogy ez miért nem elképzelhetlen, Levy egy nem teljesen ideillő példával illusztrálta: 35 éve még a melegek házassága sem merült fel senkiben, sőt az előtt nem sokkal a fehérek sem házasodhattak feketékkel. A társadalmi változások gyorsan zajlanak, és ez lehet a következő nagy dolog, amire jól fel kell készülnünk.

„Ahogy a társadalom egyre inkább elfogadja majd az ember-robot kapcsolatokat, úgy születnek majd ezzel kapcsolatos törvények és szabályozások.” David Levy.

Nem baj, ha robot a feleséged

Az erről szóló vitákban még amellett is komolyan érvelnek többen, hogy pozitív hatása lesz annak, ha robotokkal kezdünk házasodni. Sokan ugyanis egyáltalán nem találnak párt az életük során, vagy épp rossz kapcsolatban élnek; ennél pedig már egy robot is jobb – állítják. Jó példa itt annak a többmillió kínai férfinak az esete, akik a felborult nemi arányok miatt egész életükben nem találnak párt – nekik aztán tényleg jobb lehet egy robot, amolyan társ-pótlékként.

Na de hogy lehet majd szeretni egy robotot? Nem olyan bonyolult a megoldás: olyan szoftverre van szükség, amellyel a robot eléggé megérti az emberi beszélgetést, majd képes tanulni és alkalmazkodni. „Ha úgy néz ki, hogy szeret, és úgy érzed, hogy szeret, akkor igazából olyan, mintha egy valódi szerelemben lennél” – ez a válasz pedig, bár nem érezzük túl bíztatónak, a következő évtizedekben sokak számára elegendő lehet.

Volt már ilyen

Nem újkeletű dolog egyébként az, hogy emberek nem valódi személyekbe szeretnek bele: Japánban és Dél-Koreában nem ritka, hogy számítógépes karakterekbe lesznek szerelmesek a játékosok. Létezik ez itthon is, csak talán gyerekkorunkban: a mesékben lévő szép lányokra/fiúkra úgy néztünk, mintha valódiak lennének. Rajzolt vagy animált karakterek felé tehát simán tudunk érzelmeket kifejteni – akkor miért ne tudnánk az emberhez megtévesztésig hasonló robotokkal így viselkedni?

Ez akkora hülyeség, amekkorának hangzik

Persze már most vannak komoly kritikusai a fenti hozzáállásnak, és itt nem csak az egyházra kell gondolni – amely befolyása társadalmi kérdésekben úgyis folyamatosan csökken. Először is: nem lehet törvények meghozásával azt mutatni, hogy az ember-robot kapcsolat rendben van. Akármennyire is igaz, hogy számos ember ilyen “kapcsolatokra” szorul, az erről szóló törvényalkotás mindenképp legitimálja, elfogadhatóbbá ezt a fajta kapcsolatot. Ráadásul ha megnézzük, hogy milyen reakciók érkeznek még 2017-ben is akár a melegházasságra – nehéz elképzelni, hogy magát komolyan vevő politikusok bevállalnának egy erről szóló törvényt.

Másodszor: ez egy probléma (az egyre szélesebb körben jelentkező magány) tüneti kezelése, nem pedig valódi megoldás. Imitálhatják ugyanis a robotok a valódi érzelmeket, az empátiát, de ezek sosem lesznek elegek ahhoz, hogy eloszlassák a magányt. Tévút tehát, ha bármiféle megoldásként, nem pedig problémaként tekintünk a jelenségre. És tévút, ha arról folyik a diskurzus, hogy mit oldhatnak meg ezek a robotok – mert valójában semmit.

És tévút, ha arról folyik a diskurzus, hogy mit oldhatnak meg ezek a robotok – mert valójában semmit.

Hogyan tovább?

Komoly, társadalmi szintű változások jöhetnek tehát a következő évtizedekben, amire fel kell készülni. Várhatóan más országok más válaszokat fognak adni a jelenségre; lesz, ahol engedélyezik, sőt akár pozitívnak is tartják majd – és lesz ahol betiltanak és üldöznek majd bármilyen kapcsolatot robot és ember között. A technológiai fejlődés tehát nem marad a telefonunkban és a laptopunkban: egyre erősebben át fogja formálni a minket körülvevő társadalmat, egyre nagyobb tempóban, egyre követhetetlenebbül. Ennek csak az egyik előfutára az emberhez hasonlító robot.

Persze ettől még messze vagyunk, a mai robotokról el sem tudjuk képzelni, hogy emberként fognak viselkedni. De ha meglesz bennük a beleegyezésre, megértésre és döntéshozatalra való képesség, akár tényleg “valódi” társainkká fejlődhetnek.

Képek: www.pinterest.com