Napsütés, kis idő múlva már inkább kánikula – rögtön meg is említenék egy fun factet: latinul kiskutyát jelent, ami teljesen összefüggéstelennek tűnik, de nem: a régi rómaiak azt vették észre, hogy akkor van a legmelegebb, amikor a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz feltűnik az égbolton, így kapta a nagy nyári hőség ezt az elnevezést, de haladjunk… – viharok, szúnyogok, fagylalt, görögdinnye. Fesztiválozunk, a hűs vízpart hoz egy kis enyhülést, vigyázunk a napsütötte szabad bőrfelületeinkre, hogy azért ne égjenek le, viszont kellemes bronzos árnyalatot nyerjenek, fröccsözünk, élvezzük a hosszú nappalokat, a vörös és narancssárga naplementéket, a csillagfényes, végre-kellemes-az-idő éjszakákat, rengeteg az ízletes zöldség és gyümölcs a piacon… NYÁR van. | Tremmel Noémi

Röpke lepke száll virágra

Életérzés, másik dimenzió. Legtöbbünknek kimondva-kimondatlanul ez az az évszak, ami igazán a feltöltődésnek szentelt. Jobban felszabadulunk a kötelezettségeink alól, így aztán ráérünk élményeket gyűjteni, igényeljük is, hogy történjen valami olyan különleges, amire máskor kevésbé van lehetőségünk, halmozzuk az örömöket és az emlékeket. A szabadság érzése, a nyitottság, na meg némi spontaneitás adják az igazi nyári hangulat esszenciáját, megalapozzák a kalandokat.

Nem véletlen, hogy a nyárral gyakori asszociáció a szerelem is: ilyen lelkiállapotban egészen könnyű szerelembe esni. Ha hozzávesszük azt is, hogy mások is ugyanígy érzik magukat, viszonzásra találni is meglehetősen egyszerű. Persze nem mindig, és hát sajnos az még ebben az évszakban is ugyanúgy fáj, de a pozitív kimenetelt mindesetre segíti és egyáltalán lehetővé teszi a rengeteg közös program, amit ilyenkor szervezünk: nyaralás a baráti társasággal, házibulik, grillpartik, hosszú esték a haverok haverjaival, teljesen véletlenszerűen hozzánk csapódó szimpatikus idegenek a strandröplabdapályán vagy egy kellemes kocsma teraszán – ezek mind-mind potenciális alkalmak arra, hogy megakadjon azon a bizonyos valakin a szemünk, akivel aztán mosolyok és pillantások után végre szóba is elegyedünk, amit majd abba sem akarunk hagyni, meg akarjuk ismételni, és aztán hopp, rá is ébredünk, még ennél is többet akarunk, mert nagyon-nagyon, elképesztően, retteneseten és kimondhatatlanul tetszik nekünk az a másik.  

Most akkor a természet szórakozik velünk?

Ezzel a momentummal, a történet csúcspontjával el is érkeztünk a témához, ami most kicsit kifejtésre kerül: mi történik, amikor szerelmesek leszünk? Mármint azon kívül, amit már az előbb megállapítottunk, mondjuk a fejünkben. Ez az intenzív, különleges, és közben mégis általános, komplex, változatos, bonyolult és gyönyörű, majdhogynem mindenki által megtapasztalt érzés természetesen a tudósokat is érdekli: rengeteg vizsgálatot végeznek, hogy megtudják, szó szerint mi történik a fejünkben. Elvégre amit érzünk, az nem csak úgy keletkezik, mindennek az agyban is megtalálható a megfelelő leképeződése.

Kis kitérő: e tudományos szempontú vizsgálatoknak nem célja materializálni egy már-már mágikus tapasztalatot, s valójában nem is lehetséges: hiába értünk meg kémiai folyamatokat, a szerelemhez kapcsolódó korábbi tapasztalataink, emlékeink, gondolataink egyénenként eltérőek, megismételhetetlenek, s ennélfogva teljes mértékben egyediek. Benne vannak korábbi érzéseink, minden, amit valaha regényekben olvastunk, versekben szavaltunk, filmen láttunk, amit meséltek a szüleink, a barátaink, benne van, amitől félünk, amire vágyunk, amit elképzelünk – olyan egyedi koktél ez, amelyeket csupán az agyi kémia megismerésével nem tudunk megérteni, de közelebb kerülhetünk hozzá, s néhány dologra magyarázatot is találhatunk.

Na, nézzük, mire jutottak eddig!

MR-vizsgálatok (a Dr. House-ból ismerős lehet, szinte minden betegségnél kértek egyet) eredményei azt árulják el, hogy választottunk látványára jelentős aktivitást mutatnak az öröm érzéséhez kapcsolódó területek – erre természetesen a kutatási eredmények ismerete nélkül is nagyobb összegben fogadhattunk volna, de a szerelemmel és a vonzalommal járó feldobottságot nem csak ez okozza, hanem az is, hogy az agy félelem- és szorongás-részei alulműködnek. Emellett aktív az emlékezet és az asszociációk területe is, alátámasztva, hogy mennyire fontosak a korábbi tapasztalatok. Pont ebben rejlik e kutatások haszna: egy másik szemszögből nyújt betekintést önmagunkba.

Mindebben részt vesznek ám különféle kémiai anyagok is. Azt, amit érzünk, amikor valaki megtetszik nekünk, neurotranszmitterek szabályozzák. (Biológia gyorstalpaló, ha már túl régen volt a középiskola: a neurotranszmitterek, másnéven ingerületátvivő anyagok az idegrendszer hírvivői, kémiai anyagok révén közvetítenek a sejtek között: átadják az üzenetet, hogy mi aktiválódjon vagy gátlódjon, minek a működését fokozzák vagy csökkentsék a testünkben. Okosabban kell befejezned a cikkolvasást, mint ahogy elkezdted!)

Szóval, lássuk, mi a három legjellemzőbb neurotranszmitter, ami cikázik a testünkben, amikor vonzódunk valakihez. Megvan, amikor hevesebben dobog a szíved, kiszárad a szád és hirtelen nagyon meleged lesz attól, hogy ott van melletted? Na, azt az adrenalinnak köszönheted. A dopamin olyan területekre hat az agyban, amik akkor aktívak, ha vágyunk valamire és amik jutalom boldogságát okozzák. Nem véletlen, hogy a szerelmet drogként is definiálhatjuk, azok között is van, ami pont ugyanezt az utat járja be, például a kokain. A harmadik anyag a szerotonin: ez felel az öröm, az eufória érzéséért, költőibben úgy is fogalmazhatunk, hogy ennek hatására bizony a fellegekben járunk.

E három kombinációja előállítja az érzést, hogy odavagyunk valakiért. A szerelmes versekhez képest földhözragadtnak tűnik azt emlegetni, hogy milyen kémiai képletek gyűjteménye jellemzi életünk egyik legfontosabb részét, de e reálos szemlélet sem kevésbé rejtélyes és érdekes, mint az, amiről József Attila ír. Arra van többé-kevésbé kielégítő válaszunk, hogy mi történik, az evolúciós szemlélet arra is igyekszik materiális választ adni, hogy mi célból: nem meglepően abból, hogy legyen kedvünk szaporodni és fenntartani a fajunkat. De mi magyarázza, hogy miért pont akkor, pont ott, pont annak a másiknak hatására érezzük a szerelmet? Erre valószínűleg nemcsak mi magunk nem fogunk tudni teljesen konkrét választ adni, de a tudósok sem, és jól is van ez így: mindegyikünk egyedi rejtélye marad.