Nem játszom karaktert az interneten!
2016. november 15. írta: andyou

Nem játszom karaktert az interneten!

Őszinteség, véleményformálás, Szirmai Gergő

Értelmiség, mocsok, őszinteség, véleményformálás és farmállatok. Avagy Szirmai Gergő önálló médiabirodalma. Kulcsszavakban. De nem hashtagekkel, mert az a brand, ami leírható hashtagekkel, ami hajlandó magát felcímkézni hashtagekkel, az egy borzalmas brand. Szerinte. Nyers, de tiszta véleményt formált, ahogy minden más kérdésben is. Önmenedzsmentről, személyes márkáról, kritikáról, felszínes utálkozásról, alkotásról és inspirációról beszélgettünk. De hogyan kapcsolódik ide a gördeszka, a zene és a pszichológia?

Ha valaki csak egyetlen videódat nézi meg, melyik legyen az? Tudsz ajánlani egyet, ami rád is jellemző, szereted is, büszke is vagy rá?

Mindenképp egy frissebb videót, talán a Revenant kritikáját javasolnám. Ebben a filmművészeti, filmesztétikai vonal mellett elegendő hülyeség és látványelem is van ahhoz, hogy a műsorom minden oldalát jellemezze. De mivel igyekszem mobilisan tartani a formátumot, sosem lehet kiszámítani, mit lát az ember a következő héten. A kamera előtt vagyok vagy nem vagyok kamera előtt, új film vagy régi film, van benne sok okoskodás vagy hülyeség az egész – mindez folyamatosan változik, úgyhogy igazán jó, reprezentatív példát nem tudnék mondani.

Rengeteg cikk jelenik meg rólad és arról, amit csinálsz.
Mi az a jellemzés, amibe szívesen akadnál bele egy magazint lapozgatva, amit szívesen látnál leírva?

Nem szeretnék semmit leírva látni. Mármint értem a kérdést, csak nagyon nehezen tömjénezem magam. Alapvetően két irányból vagyok büszke a munkásságomra. Az egyik a közönségépítés. Kifejezetten szoros viszonyt ápolok a közönségemmel, a nézői-szolgáltatói viszony helyett egy közösen gondolkodó közösséget igyekszem felépíteni, a kommenteléstől kezdve a következő film megválasztásáig számtalan módon bevonva őket. Másrészt igyekszem értelmes témákról beszélni, releváns és érdekes társadalmi kérdéseket is behozni, hogy azokat átbeszélve kicsit tartalmasabbá tegyem a videókat. Ez egyébként nem feltétlenül célravezető, sőt bizonyos értelemben vissza is veti az ember munkáját – a feliratkozók számának növelése tekintetében például. 

Egyszerre vagy alkotó ember és vállalkozó. A legtöbben a kamera előtt bohóckodó fiút látják, pedig ennél összetettebb a történet. Mi mindenből áll még a YouTube bloggerkedés?

Alapvetően itt tartalomgyártásról beszélünk, ami egy teljes szakterület. Az epizódok megírása újságírói attitűdöt igényel, az előadás gyártási és műsorvezetői tudást. Ezt követi a vágás, majd pedig a marketingstratégiai kérdések – mikor osztod meg, hogyan népszerűsíted, milyen csatornákon terjeszted a videót. Ezenfelül hozzátartozik a munkához, hogy igyekszem rendszeresen előadni, különböző konferenciákon megosztani a tapasztalataimat a szakmával. Végül arról sem szabad elfeledkezni, hogy folyamatosan fejlődjünk: fejlesszük a formátumot, keressük az új csatornákat, megtaláljuk az új módokat, ahogy kamatoztathatjuk a tudásunkat, például reklámkészítés formájában. Amit csinálok, az alapvetően egy teljes körű átfogása ennek a piacnak, ami attól a legapróbb részlettől kezdve, hogy hogyan mosolygunk a kamerába, odáig terjed, hogyan építhetünk vállalatokat e tudásra.

Van olyan feladatkör, ami ebből kifejezetten nehezedre esik?

A vágás. Borzasztóan unalmas. Öt-hat éve vagyok benne a szakmában és már előtte is vágogattam a saját filmjeimet. Amikor az ember három csatornát üzemeltet, az azt jelenti, hogy körülbelül heti hatvan órát tölt vágással, ami azért egy kicsit sok.

Ezt nem tudod esetleg rábízni valaki másra?

Delegálni a vágásokat csak a nagyon egyszerű formátumoknál lehet, amelyek nem személyiségközpontúak, ahol maguk a vágások nem igényelnek kreativitást.  Esetemben a bemozgatott képek, a használt illusztrációk olyan mértékben hozzám köthetők, hogy nem igazán tudnám átadni a munkát másnak. Részben megoldható lenne, de teljes mértékben nem tudnám, vagy legalábbis nem szeretném kiadni a kezemből.

Akkor már az ellenpontra is kíváncsi vagyok.
Mi azok a feladatok, amiket kifejezetten szeretsz?

Alapvetően a folyamat minden részét, de még a vágást is. A YouTube-ozás egy egész emberéletet felölelő dolog, ami az életem majdnem minden részre kihat, a magánéletemre és a közösségi életemre egyaránt.

Ahhoz, hogy az ember ennyire benne legyen valamiben, nagyon-nagyon kell szeretnie. Én nagyon-nagyon szeretem.

Ha a vágás néha unalmas is, akkor is örömmel végzem, ahogy minden mást is. Ez egy rengeteg kis győzelemmel járó munka, minden nap más és minden nap izgalmas – ez pedig olyan dolog, ami számomra baromi értékes.

Szirmai Gergely nemcsak egy személy, hanem egy személyes márka is. Hogyan alakult ki a saját branded, mire építkeztél?

Ez kicsit olyan, ami a személyiségemből adódik. Alapvetően borzasztó rosszul viselem a főnöki jelenlétet az életemben, ami egyébként az iskolában okozott is nehézségeket. Emiatt nekem nem is nagyon volt más választásom, mint hogy magam alakítsam ki a saját kis médiabirodalmamat. Ezen túlmenően persze tudatos építkezésről is szó van, hiszen ha az ember szerepel, az arcát vállalja, akkor oda kell figyelnie rá, hogy az az arc konzisztens minőséget képviseljem.

Önállóan haladsz, de mégis, van olyan, akitől tanulsz?

Rendszeresen, természetesen, a közönségemtől és a mentoraimtól egyaránt. Igazából egy mentorról beszélhetünk, aki a kezdetektől nagyon sokat segített, illetve van egy kvázi mentorom is, akivel személyesen sosem találkoztam: Philip DeFranco-nak  hívják, egy legendás amerikai YouTuber, aki indirekt módon rengeteget tanított nekem az üzleti részről, akinek a munkásságát követve nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem, amit felhasználhattam az én életemben is.  Alapvetően, ha az ember együtt mozog az amerikai YouTube világgal, akkor folyamatosan kapja a tippeket a következő lépéshez.

Visszatérve a személyes brandedre, mit mondanál, miben különbözik a valós és a képernyőről ismert Szirmai Gergely?

Nem olyan mások. Nem játszom karaktert az interneten. Sosem akartam és mindig ódzkodtam attól, hogy ez megtörténjen, ezért nincs is markáns különbség. Viszont a filmek, amiket nézek, mindig hatással vannak a pillanatnyi jellememre, ezért nem lehet azt mondani, hogy a hét minden napján ugyanazzal a Szirmai Gergővel lehet találkozni. Máskülönben talán az a legnagyobb különbség, hogy a valóságban sokkal lassabban és mélyebb hangon beszélek. Amit a képernyőn látsz, az egy felfokozott hangulat.  Nem azért, mert izgulok, hanem mert a szereplés egyszerűen ezzel jár. Ha olyan dolgokról beszélek – és igyekszem mindig olyan dolgokról beszélni –, amik lelkesítenek, amit nagyon szeretek, nagyon gyűlölök, vagy ami egyszerűen csak érdekel, akkor felgyorsul a beszédtempóm és egy félregisztert emelkedik a hangom. Talán ez lehet a legjellemzőbb különbség. Nem annyira izgalmas.

Sokan kedvelnek, sokan rajonganak érted, de a képlet sohasem ilyen tiszta.
Akik utálnak, azok miért utálnak?

Ezer oka lehet ennek. Azokat sorolom, amiket gyakran megkapok. Rettenetesen gyorsan beszélek, hadarok, ezenkívül rettenetesen gesztikulálok, nagyon magas és idegesítő a hangom. Vélhetően homoszexuális vagyok. Libsi patkány is vagyok. Tudálékos. Díszértelmiségi. Manipulatív. Rengeteg oka lehet annak, hogy utálnak. De ezek az emberek általában csak felszínesen ismernek. Akik ennél jobban ismernek, azoknak már rétegeltebb problémáik vannak. De az már más kérdés.

Volt olyan kritika, ami valóban megérintett, amiből tudtál tanulni?

Olyan, hogy otthon ültem és sírtam a párnámba? Nem.

Bár az egy aljas hazugság, hogy az embereket nem érintik meg az interneten kapott kritikák! Ez baromság.

Ha látod a negatív visszajelzéseket, azok igenis hatással vannak rád, mert emberből vagy. Remélhetőleg. Én a műsorom kapcsán a rendszeresség hiányával kapcsolatban kaptam sok negatív kommentet, amit a szívemre is vettem, és amin változtattam is, mert látszott, hogy ez hiányzik a népemnek. A kritikákkal folyamatosan együtt kell dolgozni. De nyilván, ha valaki annyit ír, hogy borzasztóan szar vagyok, attól nem fogok otthon sírni, mert ez nem egy megragadható tartalommal rendelkező kritika. Úgy alapvetően semmilyen kritikától nem sírom el magam. Azok az idők már elmúltak. De még mindig sokat tanulok belőlük.

Milyen téren érzed úgy, hogy rád férne a fejlődés?

Kéne egy nagyobb stúdió, kéne több lámpa, kéne egy jobb mikrofon… Minden téren lehetne javítani a műsoromon, nem gondolom, hogy bármilyen területen csiszolt gyémánt lenne, de ez mindig folyamatban van, és ez olyasmi, hogy minden megtett lépés három extra lépést szül.

Milyen kihívásokat látsz magad előtt?

Ki szeretnék ugrani egy helikopterből. Ez a legnagyobb kihívás, amire jelenleg várok. YouTube tekintetben nem tudnék ilyesmit mondani, nem szeretném limitálni magamat.

Hogyan képzeljük el a folyamatot, amíg összeáll egy videód?

Röviden. Csütörtökön elmegyek megnézni a filmet, aztán pénteken leginkább csücsülök az arcomon, és gondolkozom, mit szeretnék felhozni a film kapcsán. Idővel kialakul bennem valami gondolat, miközben rendszerint oda-vissza sétálgatok, mert mozgással aktiválódik bennem az a mentális folyamat, amivel megszülöm ezeket a kritikákat. A felvétel napján 6-kor szoktam kelni, fél 7-től 9-ig összeírom a jegyzeteimet, bevilágítom a stúdiót, 9-től 11-ig felveszem a részt, nagyjából este 7-ig vágok és 8-ra kinn is van a videó. Ha így meghúzom, akkor egy nap alatt, 13 óra alatt megvagyok.

Vannak, akik szoktak segíteni neked mindebben?

Nem nagyon tudnak. Akikre igazán tudok hagyatkozni, azok a szakembereim, akiket fel tudok hívni az adott témához kapcsolódó kérdéseimmel, pszichológusok, más szakértők. Ez mindig témaspecifikus. Nincs bevált kreatív csapatom. Az én vagyok.

Említetted a pszichológiát. Milyen más területeket tudnál még említeni, amelyek hatással vannak a műsorodra?

A gördeszkázás irányából jövök, ami a mai napig nagyon aktívan meghatározza a világnézetemet, mert a sport és a művészet határán mozog, mégis inkább a művészettevékenység felé hajolva. Motivációs erő és tanítómester volt a fiatal éveimben, jelentősen hatott rám. Sokszor úgy tudom végiggondolni a világ dolgait, hogy lefoglalom magam egy kis gördeszkázással, ami gyakorlatilag meditatív hatással van rám. A sportból egyébként is rengeteget emelek át. Emellett a zene is fontos, mostanában főként az elekronikus zenéből merítek, de végigmentem a minden tinédzser által kötelező jelleggel végigjárandó úton is, amivel rengeteg különféle világot érintettem. Jellemző rám, hogy igyekszem kifejezetten muzikálissá tenni a műsoraimat, mert bár a zene alapeleme a filmeknek, a kritikákból rendszerint kimarad. Én ezt igyekszem azzal ellensúlyozni, hogy egy-egy poént, gondolatot megfelelő zenével illusztrálok.

A hirdetések, reklámok kérdése komoly dilemmákat vethet fel. Mi alapján döntöd el, hogy kikkel, milyen promóciókban működsz együtt?

Visszadobom azt, ami nem tetszik, ami nem megvalósítható, ami nem illik a profilomba, ami csorbítana a hitelességemen, vagy ami olyan dolgokra venne rá, amit nem akarok megcsinálni. Szerencsére így is rengeteg szponzorom van, akikkel együtt tudok működni.

Van olyan hirdetői együttműködés, amit kifejezetten szerettél?

Abszolút, de van egy remek szerződés, amiért ezt jelenleg nem tudom elmondani neked.

Hamarosan ismét aktuális téma a karácsony és vele íratlan szabályként a kötelező közös filmezések.  Mit nézzünk meg, ha nem Kevint?

Úgy gondolom, el kell engedni a karácsony tematikáját. A karácsonyi filmekre általában ugyanaz jellemző, mint a karácsonyi akciókra: a lehető legegyszerűbb effektekkel fogják meg az embereket.

A karácsonyi filmek általában borzasztó egyszerű, könnyen fogyasztható alkotások. Érdemes helyettük a család fontosságát vagy az összetartás erejét közvetítő filmeket keresni, elvégre jellemzően erre vágyunk, ezt szeretnénk együtt megélni ebben az időszakban.

Én például nagyon szeretek ilyenkor levetíteni Pixar filmeket. A családomban mindannyian nagyon szeretünk pszichológiáról okoskodni, és egy ilyen film igazán aktív beszélgetéstémát tud adni, ami számomra sokkal meghittebb, családiasabb élményt jelent, mint egy habos karácsonyi film.

Tudnál nekünk javasolni három filmet?

Az első legyen a Die Hard – ezt mindenki szokta mondani, de valóban úgy gondolom, remek karácsonyi film. A második legyen az Asterix és Obelix, a harmadik pedig a ParaNorman.

Persze az is előfordulhat, hogy a filmezés helyett a YouTube-ozást választjuk. Van olyan feltörekvő videóblogger, akire érdemes lehet jobban odafigyelnünk?

Sok videóblogger van, aki megkapja a kellő tiszteletet és figyelmet, most nem őket említeném. Akire viszont felhívnám a figyelmet, az már sikeres, de mégis sokkal többet érdemel: ő Szalai Isti, aki egy remek gyerek. Borzasztóan jó humora van, ráadásul ő az a tartalomgyártó, aki tényleg őszintén tolja. Tiszteletre méltó karakter, igazán jófej srác. Érdemes nézni.

Südi Anna 
Fotó: Hotváth Réka

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://andyou.blog.hu/api/trackback/id/tr311963151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

erc 2016.11.16. 11:27:16

ParaNorman az aparanormal.